SsNeA
"Udvozletem mindenkinek!
Még eléggé új vagyok ebben a témában, hogy véleményt nyílvánítsak, csak úgy anonim módon a dolgokról, de ma egy hölgynek sikerült úgy felcsesznie az agyamat, hogy nem bírom magamban tartani a dolgot tovább, szóval úgy döntöttem, hogy le irom a véleményemet egy bizonyos hölgyröl és azokról a dolgokról, amiket nekem mondott.
Ö úgy is azt mondta nekem, hogy:
"Vétek elpazarolni a tehetségedet, vannak olyan emberek, akiket érdekelne a vélemény alkotási tehetséged és pénzt is fizetnének azért, hogy csak személyesen töled kaphassanak véleményt egy adott témában."
Óh, milyen kedves! Sosem csíptem az olyan embereket, akik pénzzel akarnak engem motiválni arra, hogy tegyek meg valamit amit szeretnének. Ez ugyanis nem motiválás és nem ösztönzés, hanem manipuláció.
Szóval a hölgy benézte nálam azt az apróságot, hogy engem, oly módon nem érdekel a pénz, mint amilyen módon és mértékben öt érdekli. Engem pénzel nem lehet motiválni semmire sem.
Engem csak szeretettel, becsülettel, tisztességgel lehet motiválni arra, hogy megosszam a véleményemet másokkal. És az én tehetségem nem eladó (ha egyáltalán van tehetségem, vagy csak a hölgy képzelte belém).
"Vétek a tudásodat elpazaralni, ha közre adod értékes, ha nem teszed értéktelen".
Hát tudod mit "édesem", itt van "drágám" közre adom a tudásomat, csak a te kedvedért, mert te annyira szereted ösztönözni az embereket, hogy engem is sikerült ösztönöznöd arra, hogy le irjam a véleményemet rólad és a meggyözési módszeredröl, ami mellesleg elég gyatra.
Intelligens embert pszicho rizsával akar meg gyözni egy ravasz/elmés hölgy?! :D Tiszta szégyen..
A pszicho rizsat az tudjátok kiknek találták ki?
Meg mondom. A buta embereknek. Azoknak akik nem rendelkeznek saját értelemmel, csak mások dumáit majmolgatják és ismételgetik ujra és ujra. Azoknak akik nem gondolkoznak, nem gondolkodnak el a dolgokon és a körülöttük lévö embereken. Akiket nem erdekel semmi, akiknek nincsenek se celjaik, se almaik, csak tengenek-lengenek jobbra-balra az életben. Azoknak akiknek nincs saját akaratuk, akik érzelmileg gyengék és akiket a pénz és a karrier jobban érdekel, mint az emberek és a szeretet. Mert azt gondoljak, hogy ha karriert epitenek, akkor majd a barataik es a kornyezetuk jobban fogja ezert szeretni es tisztelni oket.
Én megfogadtam valamit. Ha egyszer bárki is kiváncsi lesz a véleményemre, és ugy gondolja hogy igazam van, én nem fogom azt csinalni, mint a többi siker-hajszasz ember társam..
Nem fogom pénzért árulni a tudásom. Nem, nem, nem és kész.
A fogadalom, az fogadalom.
Ez hasonló, mint egy hüség-eskü. Ha pénzért akarnék másokat megtanitani az élet-szemléletemre, az már nem rólam szólna, nem az érzéseimröl szólna, hanem a pénzröl szólna.
Nem mindegy... egyáltalán nem mindegy... hogy miért csinálod azt amit csinalsz.
Szeretetért/tiszteletért vagy pénzért.
Az érzelmi egézségedet kárositod meg vele, ha te a tudásodat pénzért árulod és tudjátok miért?
Mert ott az anyagi haszon a lényeg, nem pedig az érzelmi haszon.
Az anyagi haszon és az érzelmi haszon között az a különbség, hogy az egyik esetben te jársz jól, a másik esetben viszont azok, akiknek adod, akikért csinálod és általuk, a tisztelöid által te is jól jársz.
Mert fel fognak nézni rad az emberek, szeretni fognak, becsülni fognak azért aki vagy. És ha szar kedved van, megprobaljak vissza adni azt, amit töled kaptak. Törödni fognak veled.
Mig az anyagi haszon eseteben, amikor csak te jarsz jol, az emberek pedig nem, ha szar kedved van ki fog segiteni rajtad? Az emberek akik csak penzert mehettek el az eloadasodra? Az emberek akik csak penzert vehettek meg a konyveidet? Az emberek akik csak penzert hallgathattak meg a motivacios cd-idet es dvd-jeidet?
Akik az anyagi sikerre hajtanak, mindig csak egy szerepet jatszanak. A sikeres ember szerepet.
Es egyszer csak el romlik valami, es te nem tudod tovabb jatszani azt a sikeres ember szerepet.
És érkeznek a vissza hatások.
Jah? Hogy te meg sem az a sikeres ember vagy akinek eloadtad magad? Mi hittunk benned. stb... stb...
Szivböl élek és a szívem pénzért nem eladó senkinek sem. A szeretet, érzelem, nem egy eszköz, nem egy anyagi tárgy, nem egy birtokolható, kézzel fogható valami. A szeretet egy érzés, a szeretet az egyfajta tisztelet és bizalom a másik ember iránt.
Én nem akarok sikeres ember lenni, én nem akarok rajongokat és hirnevre se vagyom es arra sem, hogy teli legyen a zsebem penzzel.
Nekem az emberek ne azert adjanak penzt, hogy megvehessek a konyvemet es elolvassak a gondolataimat.
Nekem az emberek azert adjanak penzt, mert elolvastak a konyvemet/irásaimat és tetszett nekik a konyv.
Mert reszt vettek egy eloadasomon es tetszett nekik az elo adas.
Hálából adjanak pénzt, azért adjanak pénzt és csak akkor adjanak pénzt, ha tényleg kaptak tölem valami olyat, amit másoktól nem. Ha tényleg úgy érzik, hogy amit gondolok a dolgokról az hasznos volt számukra.
Ne elöre fizessenek pénzt nekem, utólag.
Ha elöre fizetnek pénzt, nekem szinvonalat kell nyujtanom, de szinvonalat nyujtani es tudast atadni masoknak nem ugyanaz.
Te vagy egy jol koreografalt produkciot adsz elo az embereknek vagy pedig bemesz az eloadasra es megmutatod az embereknek a jo hozza allas titkat es megtanitod ra oket.
De ezt csak ugy lehet megtenni, ha nem varjak el toled, hogy szinvonalat nyujts.
Ezt ugyan is csak a sikeres emberektöl varjak el, a tanaroktol nem.
Egy tanar/trener azert megy el egy eloadasra, hogy embereket tanitson meg arra, ahogy o latja a dolgokat, nem pedig azert, hogy megfeleljen masoknak, megfeleljen a kozonsege elvarasanak.
Akinek nem tetszik ez a fajta hozza allas a reszemröl, az szepen fel allhat a szekebol es kisetalhat az ajton, amugy se fizetett belepot, csessze meg. Szoval panaszra se lehet semmi oka.
Es aki ugy erzi, hogy kapott toled valamit, a szavaid altal tobb lett, erosebb lett belul, az tavozaskor hagy valamennyi pénzt a penztarosnal.
Te vagy arra figyelsz hogy szinvonalat nyujts az embereknek vagy azokra az emberekre figyelsz akik eljottek az eloadasra. A kettö egyszerre nem megy.
Nevezzük egyfajta adománynak inkább, amiböl majd én is elmegyek szépen nyaralni, mint a többi siker tréner is, azzal a különbséggel, hogy én nem fogok senkinek se azzal dicsekedni, hogy en vagyok X. Y. Z., hanem lemegyek a strandra, veszek egy kolat aztan befekszem a napozo agyba es elvezem a napsutest, es kozben mondok egy imat azokert akik meg mindig a gyarban meloznak (ott ahol en is melozom 15 éve) és meg kérem az urat, hogy adjon nekik meg egy kis kitartast, hogy nekik is sikerüljön valora valtani az almaikat es kiszakadniuk egy embertelen kornyezetbol egy olyan kornyezetbe, ahol onmagukert es a munkajukert tisztelik oket, nem pedig azert, mert 1.000.000 ember vett meg tolük egy olyan konyvet, amit elotte el sem olvashattak, csak azt mondtak nekik, hogy ez egy jo konyv es gazdagabb leszel altala, ha elolvasod.
Es mint minden jo majom, te is megvetted, mert a barataid es a haverjaid is megvettek es ha a te polcodon se csucsulne ott az a konyv, akkor kisebb ember lennel a barataid szemeben.
Én ugyanis a sikeremet nem penzben mérem és nem abban, hogy hany ember vette meg a konyvemet (amugy nincs semmilyen konyvem, ez csak valasz Sz. T. nevü hölgynek. Hanem abban merem, hogy hanyan raznak velem kezet es hanyan jonnek oda koszonetet mondani hozzam szemelyesen azert amit kaptak es abban, hogy mennyi borravalot kaptam az emberektol azert amit felszolgaltam nekik a szinpadon.
És ennyi drágám, köszöntem a megkeresésedet.
"Te tudod".
Bizony, én tudom, hogy mi a jó nekem, nem te. Mert ami nekem jó, az nem feltétlenül jó neked is, ugy hogy felejts el engem ezzel a pszicho-dumaval, hogy "te tudod", köszi. :)